Elképesztő az a sokszínűség, ami Ozu korai némafilmjeit jellemzi (amelyeknek csupán alig több mint fele maradt fent), megannyi látványos, hangulatos tagadása az érett művészről kialakult képnek. Ki hinné a legjapánabb rendezőről, hogy Harold Lloyd (Az ifjúkor napjai) filmjeiből emel át gegeket, motívumokat, vagy akár konkrét jeleneteket filmjeibe?
